16. rész

-Ez gyönyörű- öleltem meg Kimit- de miért?

-Mert szeretlek- adott egy csókot- de, gyere

A nappali, ahogy az erkély is tele volt rózsákkal és gyertyákkal. Az erkélyen, pedig egy gyönyörűen megterített asztal várt minket.

Kimi oda kísért az asztalhoz és kihúzta a széket, hogy le tudjak ülni majd ő is helyett foglalt velem szembe.

-Tessék -nyújtotta át a tányért. Amikor megláttam a tányéromon lévő ételt, elmosolyodtam.

-Hogy jutott eszedbe a hamburger?

-Mikor Marknál laktál azt mondtad ez az egyik kedven kajád- mosolygott

-Emlékszel rá?- döbbentem meg, nem hittem volna

-Persze, mindenre emlékszek, amit mondasz

Szépen megettük az ételt. Sokat nevettünk. Jól éreztük magunkat. Kezdek rájönni, hogy annál is jobban szeretem Kimit mint ahogy gondoltam.

-Bemenjünk?- kérdezte

-Igen, kicsit fázok

Felálltunk s egymás kezét fogva sétáltunk be a nappaliba. Bent egymás szemébe néztünk s innentől kezdve már nem voltak kérdéseink, kételyeink. Egyszerre akartuk meg csókolni a másikat. Lassan haladtunk az ágy felé, mire elértük az ágyat már nem volt rajtunk ruha.  Átadtuk magunkat a szenvedélynek s csodálatos órákat töltöttünk együtt.

-Szeretlek-, súgta Kimi a fülembe mikor már egymás karjaiba feküdtünk

-Én is szeretlek- pusziltam meg a mellkasát

Így aludtunk el. Másnap sokáig aludtunk, de sajnos indulni kellett a géphez. Az út során jól éreztük magunkat, s nem foglalkoztunk vele, hogy pár óra múlva el kell, hogy váljunk. Zürichi reptéren hosszan búcsúzkodtunk. Sajnos én a következő héten nem tudok ide repülni, hisz versenyem lesz. Hazafelé a gépen viszont aludtam. Taxival mentem haza. Otthon anyának elmeséltem a történteket. Először egy kicsit megdöbbent, de mindig is hagyta, hogy a magam utamat járjam szóval nem volt ellenére a dolog.

Kimire ismét rázuhant a magány mikor hazaért, de most már érezte, hogy a volt feleségén túl van. Most Hanna hiányzott neki, de boldog volt, hogy a lány is viszonozza az érzelmeit. A gondolataiból a telefoncsörgése zökkentette ki.

-Szia Kimi

-Anya, történt valami?

-Nem, de nem hívhatom fel a fiamat?

-Jaj dehogy nem, nem azért kérdeztem

-Nem akarsz nekem valamit mesélni?- kérdezte neheztelően Paula

-Mit?- értetlenkedett Kimi

-Kimi- szólt rá a nő- a tv-ből kell megtudnom, hogy van barátnőd

-Mi?- döbbent le Kimi hisz nem tudta, hogy ez bárhol meg is jelent volna, meg egyébként is tőle se kérdezett senki semmit

-Nyugi, csak láttam veled a riportot és láttam, hogy néztél arra a lányra

-Ugyan fiam mindenkinél jobban ismerlek

-Tudom- mosolyodott el Kimi

-Szóval?- türelmetlenkedett Paula

-Hannának hívják, Mark unokahúga és 18 éves- félt anya reakciójától

-18?- csodálkozott Paula- biztos jó lesz ez így?

-Nem tudom anya, de azt tudom, hogy szeretem és mindenféle képen meg fogom próbálni vele, s ha találkoztok majd vele rájöttök ennek semmi jelentősége

-Mindenben támogatunk

-Köszönöm anya- s tényleg hálás volt neki, hogy nem ellenkezik

A napok gyorsan teltek. Kimivel szinte végig a telefonon lógtunk. Épp angol órán ültem mikor hívott Kimi.

-Szia- vettem fel

-Nem zavarlak?

-Hát épp angol órán ülök, de nem zavarsz-, mondta halkan, jó hátsó pad meg egyébként is valami hülye szövegből irkáljuk ki a szavakat.

-Angol órán vagyok és angolul beszélek- mondtam mosolyogva

Kimivel tuti már vagy 10 perce beszélgettünk.

-Valahol hallottam már a saefty szót- hallottam az osztálytársamtól, már vagy három perce ezen vitatkoznak

-Forma-1 saeftycar- mondtam hangosan

-Tényleg- kaptak a fejükhöz

-Jól hallottam F-1, safety-car?

-Ragad rám valami-, mosolyogtam

-Hanna - szólt a tanár

-Most mennem kell, bocsi- tettem le a mobil majd folytatódott tovább az óra

A következő nap hamar eltelt. Holnap, pedig már verseny. Most jön a junior döntő, nem lenne rossz ezt is megnyerni és kijutni az Eb-re.

Szombaton most nem kellett korán kelni hisz Esztergomba rendezik a versenyt s én is itt lakok. Így kényelmesen elkészültem s indultam is a versenyre. Azonban ott olyan meglepetés ért, amire nem számítottam.