12. rész

-Végre- mosolyodott el Mark

-Tessék?- döbbent meg Kimi

-Már az első pillanattól láttam, hogy tetszik neked

-Én is csak pár napja jöttem rá

-Akkor nem haragszol?

-Dehogy, - nevetett Mark- a barátom vagy, tudom milyen, vagy nem akarhatnék jobbat Hannanak

Kimit nagyon megérintette az, amit Mark mondott az imént.

-Köszönöm- s megölelte Markot

-Jól van haver-, veregette hátba Kimit- de, mit akarsz most tenni?

-Nem tudom, először veled akartam beszélni

Mark csak mosolygott. Jól esett neki, hogy Kimi nem a háta mögött cselekedik.

-Valamit majd kitalálunk- mosolygott sejtelmesen Mark, mert az ő fejébe már kezdett megfogalmazódni a terv

-Van valami ötleted?- nézett rá kérdőn Kimi

-Van- bólintott Mark majd visszamentek a házba s közben Mark vázolta a terv részleteit.

-Szóval innen a te dolgod lesz-, fejezte be

Nálunk pénteken munkaszüneti nap lesz így valami csoda folytán a versenyt péntekre, tették. Örültem neki, mert így legalább szabad lesz a hétvégém, végre talán ki tudom pihenni magam. A verseny előtti napon már nem kell lemennünk edzésre, de most épp a kicsiknek tartott edzést, mert ha az edzőm nem ér rá én helyettesítem. Annyira édesek a kis törpék imádok velük foglalkozni. Épp haza felé sétáltam mikor megcsörrent a telefonom.

-Szia- szólt bele Mark

-Szia, Mizujs veled?- kérdeztem miközben a kocsim felé sétáltam

-Meg vagyok köszi, lenne egy ötletem

-Mi?- kíváncsiskodtam

-Nincs kedved eljönni a következő versenyre?- kérdezte Mark

-Milyen versenyre?

-Hanna Forma-1

-Jól van, na tudom csak vicceltem-, kuncogtam magamba

-Nem is tudom

-Gyere, már elintéztünk mindent- szólt bele Kimi is

-Neked is, szia- mondtam gúnyosan

-Ja igen, szia

-Szóval?- vette át a szót Mark

-Úgy látom, hogy ti már mindent elrendeztetek

-Igen- mondta büszkén Kimi

-Oké, de mi van, ha versenyem van

-Erre nem is gondoltunk- töprengett Kimi

-Van?- kérdezte Mark

-Akkor meg

-Jól van na, de lenne csak átrakták péntekre

-Hogy-hogy mindig hétvégén van?- kérdezősködött tovább

-Hosszú, de jó oké miért is ne?

-Ez az- hallotta a fiúk hangját

-Akkor péntek estére foglalunk jegyet neked-, mondta Mark

-Akkor találkozunk, a reptéren

-Rendben, de fiúk hova is megyünk?

-Tényleg Angliába

-Sziasztok- tettem le a telefont

Örültem neki, hogy beszélhettem velük s egyre jobban tetszett ez az utazás. Bár nem tudom, hogy mi lesz, hisz tudom, hogy Kimi többet jelent számomra.

A következő két nap nagyon hamar eltelt. Pénteken volt a verseny. Nagyon kemény volt a meccsem, de sikerült kijutottam a felnőtt világbajnokságra. Annyira hihetetlenül boldog voltam. Még azt is feledtette, hogy nagyon fáj az arcom. A repülőút két óra volt. Aludni nem bírtam így csak pörgött az agyam. A versenyen, Kimin és mindenen.

-Mark haladjunk már- toporgott Kimi az ajtóba

-Megyek, már- mondta mosolyogva s elindultak a reptérre

Gyorsan meg keresték azt a kaput ahol Hannát kell, hogy várják.

-Sziasztok- léptem oda hozzájuk

-Szia- öleltek meg

-Veled meg mi történt?- nézte Kimi az arcomat

-Semmi nem ez a lényeg, hanem, hogy én vagyok a magyar bajnok, vagyis mehetek a felnőtt vb-re-, mondtam boldogan

-Gratulálunk-, mondták, s újra megölelgettek

Visszamentünk a szállodába, a kocsiba kaptam egy sms-t az osztálytársamtól.

-Ezt nem hiszem el- mérgelődtem

-Mi baj fordult?- fordult hátra Mark

-A lüke osztálytársam

-Mi van vele?- kérdezte Kimi

-Van egy 33 éves pasija és ááá komolyan, mondom csak 18 éves, nem tudom, mit akar

Itt Kimiben és Markban egyszerre állt meg az ütő, hogy Hannának ez a véleménye mert bár Kimi csak 28 éves de akkor is. Eléggé ledermedtek. Kimiben egy világ készült összeomlani.

-Szóval ellene vagy az ilyen nagy korkülönbségnek?- préselte ki magából Mark mert látta, hogy Kimi meg se tud szólalni