10. rész

-Ez nagyon jó volt- szálltam le a szánról egy 100 wattos mosoly kíséretében

-Ki próbálod?

-Persze- vágtam rá így vissza felé én, vezettem, nagyon élveztem szuper

Mark mikor visszaért nem talált minket így sétálgatott picit. Zsani ment oda hozzá.

-Szia- köszönt neki

-Szia, bocsi de nem tudod Hanna, merre van, az osztő- biccentet felé- elég pipa lesz, ha nem lesz itt 5 percen belül

-Kimivel van valamerre de, nem tudom holâ026.. várj, nézd, ott jönnek- mutatott felénk

-Ügyes voltál-, mondta Kimi mikor megálltunk

-Jó volt a tanárom- mosolyogtam

-Végre itt vagy- jött oda a tanár

-Itt de mi a baj?

-6-ra kell itt lenni

-5: 55 van-, mutattam az órámra

-Gyerünk- nézett rám szigorúan

-Bocs most mennem kell-, néztem bocsánatkérően Kimire

-Menj nyugodtan

Miközben duzzogva sétáltam az osztályfőnököm mögött Mark röhögve ment el mellettem.

Szótlanul sétáltak vissza a szállodába. Kimi azon gondolkodott mennyire jó volt ez a nap. Hanna olyan, mint egy gyerek, s belőle is kihozta ezt az énjét. Ugyan akkor tegnap teljesen felnőt ként viselkedett, amit nagyon meglepte Kimit, de tetszett neki. Jenni utálta, ha motoros szánnal mentek, bárhova sőt szánkózásra rá se lehetett volna venni. Sőt annak ellenére, hogy a felesége volt soha nem maradt vele fent mikor rosszul volt, úgy ahogy Hanna tegnap.

Zsaninak fájt a lába így nem jött le vacsorázni. Én, pedig direkt megpróbáltam utoljára érkezni remélve már nem marad hely. Nem jött be még volt még pár szabad asztal. Így oda ültem, bár annak örültem, hogy nem ülnek ott.

-Bocsi leülhetünk? â013 kérdezte két csaj, na velük se sokat szoktam beszélni így ez különösen furcsa

-Ja- mondtam unottan

-Kérdezhetünk valamit?

Közben Kimiék is megérkeztek, de mivel három személyes asztalok voltak így máshová ültek. Csak oda köszöntek.

-Ha nagyon, muszáj?

-Van barátnője?

-Hát Kiminek, kinek másnak- kezdte a nyávogós hangján

-Nem tudom

-Persze, biztos tudod-, veregetet finoman vállon-, hisz egész idő alatt vele voltál

-Ahogy gondolod

-Akkor legalább a telefonszámát add meg- vihogott tovább

-Ha kell, kérd el tőle- majd felálltam, fogtam a tálcámat s átmentem Kimiék asztalához

-Bocsi leülhetek?

-Persze- mosolyogtak rám

-Ezer köszönet, nem tudom mit csináltam volna ha tovább el kell őket viselnem

-Hát elég gáz csajok- nézett végig rajtuk Kimi

-Akkor jól tettem, hogy nem adtam meg nekik a számod?

-Igen- nevetett

A vacsora alatt jól eldumáltunk.

-Akkor holnap már mentek?- kérdezte Mark

-Igen sajnos, jövő héten már suli- gúnyolódtam

-Már?- nézett rám szomorúan Kimi

Este Kimiékkel sokáig beszélgettünk úgy voltam vele, hogy majd ráérek a repülőn aludni. Este még elköszöntem tőlük, annyira nem bírom a búcsúzkodást. Korán reggel indultunk hisz a repülőn Zürichből 10-kor indul. Kómás fejjel baktattam le a lépcsőn.

-Váááárjj- kiabált utánam Kimi