8. rész

-Szia- léptem oda hozzá- leülhetek?

Látszott rajta, hogy a fél üveg már hiányzik. Mivel nem válaszolt így leültem mellé. Nem mondtam neki semmit, csak ültem mellette.

-Miért vagy itt?- kérdezte két korty között

-Aggódom érted

-Ugyan, nem hiszem- csattant fel

-Miért ilyen hihetetlen?

-Engem senki nem szeret

-Ez hülyeség

-Nem az a feleségem, megcsalt majd elhagyott- mondta, majd meghúzta az üveget

-Nem kéne többet innod, nem tesz jót

-Semmi bajom nem lesz tőle

Láttam, hogy evvel így nem megyek sokra. Azt viszont tudtam, hogy nem fogom így itt hagyni. Mark azt mondta, hogy kedvel, hátha ezzel tudok rá hatni. Így kikaptam a kezéből az üveget majd én is, meghúztam.

-Ne csináld!!! â013vette ki a kezemből

-Miért? Ha neked lehet nekem miért nem?

-Mert nekem van rá okom-, mondta határozottan

-Nem csak neked vannak problémáid, egyáltalán eszedbe jutott, hogy Marktól megkérdezd, hogy érzi magát, ma van 5 éve, hogy meghalt a testvére, tavaly ez még eszedbe jutott- kiabáltam vele

Nem mondott semmit csak nézett maga elé, de az üveget letette.

-Sajnálom-, mondta- mármint, hogy bunkó voltam most, meg az apukádat is

-Nem kell bocsánatot kérned-, fogtam meg a kezét-, csak vedd észre, hogy szörnyű, ami történt veled, de a többi embernek is vannak problémái s azzal, hogy azokat elüldözöd, akik segíteni akarnak nem lesz jobb

-Tudom-, hajtotta le a fejét- de, te hogy tudod így kezelni?

-Neheze, de attól, hogy elüldözöm az embereket nem lesz jobb, s lehet hülyén, hangzik, de igaz, hogy az idő mindenen segít

-Biztos?- nézett rám kétségbe esetten

-Igen- szorítottam meg a kezét

-Annyira rossz, volt mikor megtudtam, hogy megcsalt, boldogan jöttem haza, de a bőröndjeit csomagolta épp. Érted egyszerűen csak kisétált az életemből. Szerettem, nagyon. Úgy érzem én, már soha nem leszek boldog. Jennivel együtt a szerelem lehetősége is kisétált az ajtón.

Átöleltem, s ő is szorosan ölelt. Örültem, hogy elmondta ezt s megnyílt. Sokkal jobb, ha beszél róla.

-Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldog leszel-, néztem a szemébe, mikor elengedtük egymást

-Nem fogadnék rá-, hajtotta le a fejét szomorúan- Jenni mellette önmagam voltam, s talán épp ezért hagyott el. Most pedig nem is nagyon tudok megbízni senkibe, mert félek, hogy ugyan ez lesz, ha megismer.

-Én viszont fogadnék rád, s nem csak a versenyen- mondtam s végre elmosolyodott

-Köszönöm, hogy itt vagy

-Köszönheted is épp egy jó buliról, maradtam le

-Sajnálom-, mondta megszeppenve

-Csak vicceltem, jobb itt

-Ezt nem hiszem, de azért köszi

-Hidd el, soha nem szoktam hazudni,

Nem mondott semmit csak nézettük egymást.

-Menjünk, vissza-törtem meg a csendet- kezdek fázni

-Oké- állt fel- bár szerintem jó idő van

-Ja amennyi vodkát megittál, nem csodálom-, nevettem miközben felálltam

Végre egy kis vidámság az arcán. Mire vissza értünk elég késő volt. Elkísért a szobámig.

-Köszönöm, hogy nem hagytál egyedül

-Szívesen, de kérlek, ne köszönd meg még egyszer â013mosolyogtam rá

-Oké- mosolygott ő is egész jó kedve lett, ahogy látom

Elköszöntünk egymástól s most én kaptam tőle puszit. Jól esett, hogy ennyire feloldódott. Ahogy hallottam nagyon kevés embert enged, közel magához s örülök, hogy ebbe én is beletartozok. Miközben ezen gondolkodtam rájöttem, hogy nem tudok bemenni mert Zsani benne hagyta a kulcsot a zárba. Kopogtam, de semmi. Megpróbálkoztam még egy szobával de, a kopogásra ott se nyitottak ajtót bár hajnali kettőkor nem csodálom. Így nem volt más választásom-elindultam Mark szobájához. Szuper ő se nyit ajtót, sőt még a telefonja is ki van kapcsolva. Nem más lehetőségem bekopogtam Kimihez.

-Szia- álltam az ajtóba

-Szia, mi történt?

-Itt maradhatok éjszakára?

Elég bambán nézett rám, de félre állt az ajtóból.

-Persze gyere be, de mi történt?

-Zsani a zárba hagyta a kulcsot, a másik ajtó, amin kopogtam, nem nyitották ki, Marknál szintén ez a helyzet, így hozzád jöttem, remélem nem baj?- néztem rá sejtelmesen

-Dehogy- mondta kedvesen

-Akkor megyek fürdeni, ha nem gond- indultam a fürdő felé

-Menj nyugodtan, már úgy is végeztem

Gyorsan megfürödtem, de rájöttem, hogy ruhám, nincs amibe, aludhatnék. Szerencsére találtam egy jó nagy törölközőt így mentem ki. Kimi épp a tv-t nézte.

-Bocsi- álltam meg előtte â013 nem tudnál adni egy póló meg egy nacit?

Csak bambán nézett rám majd hirtelen észbe kapott.

-Ja persze, egy pillanat- pattant fel s már is hozott

Visszamentem a fürdőbe majd felöltöztem.

-Na, hogy áll?- álltam mosolyogva előtte

-Jól, jobban, mint nekem- nevetett

-Köszi- majd ásítottam egyet

-Majd én alszom a kanapén-, mondta Kimi

-Nem én kéredzkedtem be hozzád

-Azt nem hagyom

-Akkor mind a ketten az ágyba alszunk, azt hiszem elég nagy-, néztem be a szobába