5. rész

-Sütött nekem sütit- mondta Kimi mikor elengedett

-Húú abból kérek- ment Mark rögtön a tálhoz

Mit ne mondjak, hamar elpusztítottuk a sütit. Nem bírtam este elaludni így lementem a napaliba dvdzni. Hoztam magamnak üdítőt, chipset s takarót.

-Hát te mit csinálsz?- állt a lépcső aljába Kimi

-Nem tudok aludni, így gondoltam megnézek egy filmet, te?

-Én se tudok aludni, csatlakozhatok?

-Persze, gyere

Lehuppant mellém a kanapéra.

-Ugye nem valami nyálas ízét nézünk-, mondta fintorogva-, mert akkor az alvás problémám pár percen belül megoldódik

-Nyugi nem- mosolyogtam gúnyosan- Taxi 3?

-Az jóó

-Mielőtt elkezdjük, szerintem hozz egy takarót, mert hideg van

-Nem jó ez így

Hát szerintem fázni fog de ő tudja. A film felére a chipseket el is pusztítottuk.

-Még mindig nem fázol?- kérdeztem, mert láttam, hogy vacog mellettem

-Nem â013 mondta határozottan

Elég szúrós tekintettel néztem rá.

-Na jó egy picit

-Gyere- emeltem fel a takarómat

Meg se mozdult csak bámult rám nagy szemekkel.

-Nem foglak megenni- nevettem el magam

-Jól van, na

Végre oda ült mellém. Furcsa volt picit, de amin meglepődtem, hogy egyáltalán nem zavart a közelsége. A film végére már nem igazán emlékszek. Mind a ketten elaludtunk.

Hajnali négy körül arra ébredtem, hogy Hannaval valahogy egymáson fekszünk. Teljesen elzsibbadt a kezem. De valahogy nem akartam elmenni. Olyan jó volt így aludni. S ilyen közel lenni hozzá. Ezért nem is mozdultam meg inkább visszafeküdtem és aludtam tovább.

Valami nagy puffanásra ébredtünk fel.

-Mi történt?- riadtunk meg

-Semmi, semmi- szedte össze Mark a tányér darabjait

A nap további része kicsit furcsán telt. Kimivel mintha picit kerültük volna egymást. Este azonban a vacsoránál ennek már nyoma sem volt.

Hamar eljött a péntek, amikor indulnom kellett haza. Sajnáltam, hogy itt kell hagynom a fiúkat. Nagyon jól telt ez az egy hét. Mind a ketten kikísértek a reptérre.

-Sajnos most már mennem kell-, mondtam mikor hallottam az utolsó felszólítást

-Vigyázz magadra- ölelt meg Mark- s ezek után többet kell találkoznunk

-Mindenképpen- mondtam mosolyogva majd kapott két puszit, s Kimihez fordultam

-Örülök, hogy megismertelek

-Én is, s őszintén mondom, régen éreztem magam ilyen jól, mint ahogy az utóbbi egy hétben

-De jó- nevettem-, s tudod csak vidámság

Kapott ő is két puszit majd felszálltam a gépre. Furcsa volt. Hiányozni fognak. S eleinte Kimi nagyon furcsa volt, de nagyon megkedveltem. S kezdtem megismerni az igazi Kimit. Bár Mark szerint még messze van attól, hogy a régi önmaga legyen.

Mikor a reptéren végeztünk elmentünk még Markhoz, összeszedtem a cuccaimat, mert elkészült a házam. Rossz volt újra egyedül lenni hisz az elmúlt egy hét nagyon jól telt. Mikor Mark elráncigált az unokahúga versenyére nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Furcsa volt Hanna. Szöges ellentéte azoknak a 18 éves lányoknak, akit eddig ismert.  S valami különös érzés keltette hatalmába, amikor a lány közelében volt. Mellette jól érezte magát. A lány a szeleburdiságával s vidámságával teljesen lenyűgözte, ugyanakkor lehet vele komolyan is beszélni.

A reptéren anya várt. Jó volt újra látni. A haza felé úton mindent elmeséltem neki. Meséltem a versenyről, Markról és Kimiről is. Persze anya nagyon aggódott értem, hogy jól vagyok e, de örömmel közöltem vele, hogy igen. Este fáradtan dőltem be az ágyba. Az elmúlt hét eseményei pörögtek az agyamba. Másnap találkoztam Andival a barátnőmmel, aki segített bepótolni a két hét lemaradást nekem meg Zsaninak aki, szintén kick-boxozik s kint volt Svájcba. Bár neki van egy hét előnye velem szembe. Elmeséltem nekik mi történt, bár Kimit csak Mark haverja ként emlegettem. Jobb ez így nem volt kedvem hallgatni a kedves kérdéseiket. Másnap leginkább pihentem és aludtam. Hétfőn már suliba kellett mennem, de szerencsére szünet lesz, mi pedig egy hétre, osztálykirándulásra megyünk. Csak azt kéne megtudnom, hogy hová.

A suli egész hamar eltelt persze kaptunk egy rakat tanulni valót. A törivel kezdtem mikor hazaértem, bár szeretem, de most mégis elaludtam rajta. A telefoncsörgésre ébredtem.

-Hallo- szóltam bele kómásan

-Szia, hogy vagy?

Várjunk egy angol gondolkodtam, és a hangja is ismerős.

-Bocs, de kivagy?- ehhez még álmos voltam, hogy felismerjem a hangokat

-Kimi vagyok-, mondta zavartan

-Bocsi, csak épp aludtam

-Akkor sajnálom

-Semmi, úgy is egy óra múlva mennem kell edzésre, de miért hívtál?

-Á csak meg akartam kérdezni, hogy vagy

Magamba elmosolyodtam.

-Köszi, jól csak kicsit lefárasztott a suli

Beszélgettünk még egy picit. Aztán nekem mennem kellett hisz nem sokára edzés. Szerencsére ezek még csak laza átmozgató edzések. A hét folyamán megtudtam, hogy Svájcba fogunk menni. Nem hittem el, de örültem ez a sors keze.

Úgy döntöttem, hogy nem mondom el Markéknak, hogy megyek. E-maileztem, vele s mondta, hogy Kimi azért picit jobban érzi magát, mint eddig s, hogy ezt nekem köszönheti. Nagyon jól estek a szavai. Péntek este indult a gépünk. Éjjel érkeztünk meg. Zürich mellett egy kis városba volt a szállásunk. Hajnal kettő körül érhettünk oda. Rögtön felismertem a városkát. A tanárral, aki velünk jött megbeszéltük, hogy Zsani meg én reggel elmehetünk futni, hogy ne maradjon ki edzés. Bár az én véleményem fusson, aki rászorul de ez most más. Tudom, hogy muszáj. Viszonylag korán ébredtünk 8- kor. Tudtam, hogy Markék merre szoktak futni így arra vettük az irányt. Utálok futni s ez látszott is. Zsani gyorsabban haladt, meg is beszéltük, hogy menjen nyugodtan majd a szállodába, találkozunk. Már nagyon untam az egészet mikor megláttam Markékat. Gondoltam megijesztem őket. Így gyorsabb tempóra váltottam s a két srác között a vállukra támaszkodva rájuk ugrottam.