4. rész

-Ahogy látom, nem nagyon szeretsz vásárolni!

-Hát nem

-Ígérem nem fog fájni-, mosolyogtam

Amíg el értünk a supermarkethez átlagos dolgokról beszélgettünk valamint még mindig meg volt rökönyödve Kimi, hogy szeretem a jégkorongot.

-Hozz te is egy kocsit-, mondtam

-Ne nézz rám ilyen ijedten-, nevettem

Tuti nem értette, minek kell még egy, de mind egy is. Megkerestük az alap dolgokat. Sőt én még két könyvet is vettem magamnak.

-Nagyon unod?- kérdeztem

-Tegyük érdekesebbé, versenyezzünk- kacsintott rám

-Itt?- nézett furán

Persze ebbe a sorba szedj össze csokit, amit szeretsz én meg chipseket, úgy, hogy felállsz a kocsira.

Nagyon sokat nevettünk, s neki is egyre jobb kedve lett.  A végén már túl nehéz volt a kocsi s elcsúsztam, Kimi el akart kapni, de magammal rántottam. Én estem a földre Kimi meg rám. Szerencsére nem túl sok ember volt a boltba.

-Jól vagy?- nézett ijedten

Megszólalni már nem tudtam, csak nevettem. Kimiből is kitört a nevetés. Pár percig így voltunk majd mind a kettőnk kicsit kényelmetlenül érezte magát így Kimi feltápászkodott.

-Gyere-, nyújtotta a kezét

-Köszi- mondtam, s már tudtam beszélni

Nevetve indultunk el a pénztár felé.

-Akarsz valamit enni?- néztem kérdőn Kimire

-Lenne valami, de sajnos nem tudom megcsinálni

-Szívesen elkészítem, ha akarod

-Komolyan?- döbbent meg- te tudsz főzni?

-Tudok-, mondtam büszkén-, sőt szeretek is

-Csupa meglepetés vagy

-Mondtam, hogy nem vagyok átlagos-, mosolyogtam

-Önbizalom az van

-Inkább mond, mi kell hozzá, s egyáltalán mit szeretnél?

-Egy finn süti

-Értem, szóval mi kell hozzá?

-Azt nem tudom

Csak nézett rám.

-Mindig csak ettem.

-Akkor tudsz valakit, aki tudja?

-Felhívod? Vagy várjam meg az isteni sugallatot, hogy mi kell hozzá

-Hívom, hívom-, vette elő a mobilját

Gyorsan tárcsázott is. Az anyukája elkezdte diktálni a receptet, mi pedig mentünk a hozzá valókét.

-Na jó ez így nem fog menni! Van tollad?- nézett rám

-Van- ritka alkalom de, épp volt nálam- papír viszont nincs

-Akkor most mi legyen.

-Mondjad, mi kell-, s elkezdtem a kezemre írni. Egy egész recept volt a két tenyerembe.

Mikor lerakta, a telefont s elkezdtük összeszedni a hozzávalókat elég vicces, lehettem, ahogy a tenyeremből böngésztem ki. Gyorsan fizettünk s el is indultunk haza. Beletelt egy kis időbe mire mindent behordtunk, s a helyére raktunk.

-Kezdjük-, kezdtem el böngészni a tenyeremet

-Komolyan meg akarod csinálni?

-Persze- vágtam rá

Nem volt nehéz. Csak össze kellett keverni az alapanyagokat a tetejére, pedig csoki máz került. 30 perc és kész is lesz.

-Kész is vagyok- vettem ki a sütőből

-Nagyon jó illata van- jött oda Kimi

-Remélem az íze is jó-, mondtam s tényleg reméltem, hogy finom lett

Gyorsan fel is vágtam.

-Tessék- tettem Kimi elé

Elkezdte enni, de az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.

-Nos?- kérdeztem izgatottan

-Nagyon finom- mosolyodott el- egyél te is

Megettünk jó párat. Tényleg finom lett. Büszke voltam magamra.

-Tényleg köszönöm- állt meg előttem Kimi- régen nem készített nekem ilyet senki

-Szívesen- s magam se tudom miért de, megöleltem nem tudom annyira elhagyatottan állt előttem. Látszott rajta, hogy szinte teljesen egyedül van. S nehéz dolgokon ment keresztül.

-Hát itt meg mi folyik?- jött be Mark