3. rész

-Igen, lécci- néztem rá nagy boci szemekkel

-Hát nem is tudom, doktor úr?

-Felőlem, lehet, csak 2-3 napig feküdjön, és ha rosszabbul van, gyertek be

-Akkor nálam maradsz-, mondta Mark

Örültem, hogy nem kell a kórházba maradni. Gyorsan visszamentünk a csarnokba hisz azért szólni kéne az edzőmnek, hogy nem velük megyek haza. Mindenki jobbulást kívánt. Útközben még anyával is beszéltem. Kicsit megijedt, de tudta, hogy Mark vigyázni fog rám. Az út nagy részét végig aludtam.

-Megjöttünk- szólt Mark

Ő kiszedte a cuccaimat Kimi pedig segített kiszállni.

-Szép ház- mondtam

-Köszi- mondta Mark miközben befelé vettük az irányt

Amint beértünk leültünk a kanapéra. Örültem, hogy végre ülök, mert hányingerem már nem volt, de még rendesen szédültem.

-Hát te?- néztem a kutyára, aki leült mellém

A kérdésemre elkezdte nyalogatni a kezemet, s ide hozta a labdáját. A két fiú visszajött a konyhából.

-Mark nem is tudtam, hogy van kutyád!

-Nincs is ő az enyém-, mondta Kimi

-Mi a neve?

-Ajax, s ahogy látom meg is kedvelt

-Azt hiszem én, akkor keresek egy szállodát-, mondta Kimi mikor, leültek Markkal

-Ugyan nem kell- válaszolta Mark

Elég értetlenül kapkodhattam a fejemet.

-Csőtörés van Kiminél s úgy volt, hogy amíg meg nem csinálják, addig itt marad

-Miért akarsz elmenni?- fordultam felé

-Pihenned kell, nem akarok zavarni

-Aranyos vagy- mondtam nevetve- de, engem aztán nem zavarsz, a nyüzsit jobban szeretem

-Ja Kimi mostanába maga a pörgés- mondta Mark

-Köszi haver, de akkor, ha tényleg nem baj maradok-, mondta zavartan

Elég hamar el is aludtam. Másnap arra ébredtem, hogy Ajax fekszik mellettem az ágyba.

-Bocsi felébresztett?- dugta be a fejét Kimi az ajtón

-Igen, de mindegy- kászálódtam ki az ágyból

-Te mit csinálsz?

-Fürdök, lemegyek és eszek-, már jobban éreztem magam

-Az orvos szigorú fekvést mondott

-Tudom, de tényleg jobban érzem magam

-Nem érdekel

-Hu de szigorú itt valaki- próbáltam poénkodni- de azért lemehetek, ígérem a kanapéra, lefekszek

-Oké, de csak óvatosan

Erre csak egy mosoly volt a válaszom.  Lementünk kaptam reggelit Marktól. Míg ők elmentek edzeni én betelepedtem a tv elé. Nagyon nem volt sok minden, de eszembe jutott, hogy ma játszik a jégkorong válogatottunk a döntőbe. El is kezdtem nézni. Nagyon jó volt végig meg volt az esély a győzelemre. Épp szünet volt mikor kimentem a konyhába üdítőért.

-Mit csinálsz?- förmedt rám Mark

-De miért álltál fel

-Mert szomjas voltam- mondtam egyszerűen s visszasétáltam a szobába- amúgy, sziasztok

-Te meg mit csinálsz?- kérdeztem Kimit aki épp a csatornákat, váltogatta

-Valami nézhetőt keresek

-Én épp néztem valamit, ha nem zavar

-Képzelem mit- változtatta el a hangját

-Soha nem találnád, ki hidd el

-Hát tényleg nem vagyok otthon a szappanoperák tekintetébe

-HA-HA-HA, de ideadnád a távirányítót

-Már mért adnám?

-Mert ha nem megbánod

-Jaj miért mit fogsz csinálni?- cukkolt tovább láttam, hogy élvezte

-Meg mutattatom milyen kemény sport a kick-box- mosolyogtam gúnyosan

-Most nagyon megijedtem- nyújtotta felém

-Na azért- mosolyogtam rá

Mark a háttérből nézte végig ezt a kis jelenetet. Örült, hogy Kimi végre mutat egy kis életkedvet.

-A fene már elkezdődött- mondtam dühöngve mikor visszatettem

-Ezt nézed?- döbbent le teljesen

-Igen miért van valami problémád?

-Nem, de nem hittem volna

-Miért lányok nem nézhetik?

-Hát nem túl szokványos

-Hát nem sem vagyok átlagos, s én kifejezettem szeretem

-Nézhetem én is?

-Persze- mondtam mosolyogva

Rájöttem Kimivel nagyon jó jégkorongot nézni. Ugyan úgy osztja az embereket, mint én.

-Ugye tudod kinek, kell szurkolni?- kérdeztem

-A magyaroknak?

És a végén nyertek a magyarok. Feljutottak a legjobbak közé.

-Mit eszünk?- kérdeztem Markot

-Hát- nézet bele a hűtőbe â013 innen semmit

Így rendeltünk kaját. Délután is edzettek. A este, pedig gyorsan eltelt. Másnap tényleg egészen jól voltam már.

-El kéne menni, vásárolni- mondtam a fiúknak mikor visszaértek a futásból

-Miért?- kérdezte Mark

-Mert nincs semmi a hűtőbe?- kérdeztem cinikusan

-Lehet-, mondta

-Szóval ki jön velem?

-Te akarsz menni?- kérdezték egyszerre

-Látva a hűtődet nem bíznám egyikkőtökre se

-Az enyémet nem is láttad-, mondta sértődötten Kimi

-Képzelem, hasonlít Markéra

-Nem üresebb â013nevette el magát

-Oké szóval?

-Nekem be kell mennem Zürichbe-, mondta Mark

-Akkor majd én- sóhajtott Kimi

-Nyugi nem fogsz, belehalni- veregettem hátba- indulás

Mark csak mosolygott ahogy elindultunk.