|
1. rész
- rész
A nevem Hanna. 18 éves vagyok s sportoló. 6 éves korom óta kick-boxzok. Az emberek általában meglepődnek, hogy lány létemre ezt a sportot választottam. Nem is tudom miért, de imádom. A versenysport elég nehéz s sok lemondással jár. Azonban mindenért kárpótol a csapat, a versenyek hangulata s a dobogón állni. Jó pár évbe beletel, amíg eredményes versenyző lettem. Mikor meghalt az apukám a sport segítet. Versenyszezon alatt hétvégenként szinte soha nem voltam otthon s heti három-négy edzés és suli mellett nem sok időm volt gondolkodni. 15 évesen megnyertem egy világbajnokságot s az óta a korosztályos Európa bajnokságokon és világbajnokságokon rendre dobogós helyezéseket értem el. Idén Svájcban rendezik meg a világbajnokságot s szerencsére ismét kijutottam. Egy nagyon nehéz és fárasztó felkészülésen vagyunk túl a csapattal de, remélem, ennek meglesz a gyümölcse. Ennek a versenynek azonban lesz még egy különlegessége. Végre találkozhatok Markkkal a nagybátyámmal. Évek óta nem láttam csak Interneten, tartjuk a kapcsolatot, de ott rendszeresen.
A csarnokba már készülődtünk a meccsre, hisz négy meccs után én jövök. Nagyon reméltem, hogy Mark addig ideér, de szerencsére már csörgött is a telefonom.
-Szia- vettem fel boldogan
-Szia itt vagyunk a csarnok előtt-, mondta
-Oké, kimegyek, de hogy-hogy vagyunk?
-Az egyik barátom is elkísért remélem nem baj?
-Dehogy, megyek is- tettem le a telefont
S már rohantam is ki. Örültem, hogy végre újra láthatom, mert keveset találkoztunk, de mindent tudtunk egymásról.
-Biztos nem baj, hogy veled jöttem?- állt Kimi Mark mellett
-Dehogy, különben is végre kimozdultál
-De nem is ismerem az unokahúgodat
-Nem baj, már meséltem róla s egyébként is majd megismered, s végre a válásod óta először jössz egy kis tömegbe
-Tömegbe?- lepődött meg Kimi nem gondolta, hogy ilyen helyre hozza a barátja
-Igen tömegbe, de már jön is Hanna
-De jó, hogy itt vagy- ugrottam Mark nyakába
-Én is örülök, hogy itt vagy- ölelt meg
-És te ki vagy?- fordultam a srác felé, aki Mark mellett állt
-Kimi RAikkonen- köszönt
-Szóval te vagyâ026.- mondtam
Kimiben azonban felmerült, hogy jó ötlet volt e idejönni. Mark annyira szerette volna. Most vajon Hanna felismerte őt itt fog nyafogni. Bár ahogy Mark mesélt róla nem ilyen, de akkor is.
-aki miatt csak ilyen ritkán látom Markot-, mondtam mosolyogva.
Kimi szívéről, pedig egy nagy kő esett le.
-Sajnálom-, mondta megszeppenve Kimi mert mindenre fel volt készülve csak erre nem
-Csak vicceltem, ne aggódj-, mondtam nevetve, - de menjünk be, mert nekem még meg kell nyernem egy világbajnokságot
-Van itt önbizalom-, mondta Mark befelé menet
Gyorsan beértünk s már csak egy meccs volt hátra s én következtem. Oda mentem a srácokhoz Markkék pedig megálltak a kordon mögött. A küzdelmek két szabályrendszerben zajlanak s szerencsére mind a kettőbe ki is jutottam így ma a light-contatcban játszok. Mielőtt még fel mentem volna a küzdőtérre oda mentem Markkhoz.
-Sok sikert- veregette meg a hátam
-Köszi
-Ez most melyik szabály rendszer lesz?
-Light
-Az melyik is â013 mosolygott Mark
-Tudnod kéneâ026- játszottam a sértődöttet- de ez olyan, mint a box csak lehet rúgni
Végre én következtem minden simán ment. 3:0 pontozásra én nyertem.
Mindenki gratulált. Megkerestem a vizemet s pihentem, hisz a mostani meccs nyertesével a döntött fogom játszani.
-Gratulálok- ölelt meg Mark
-Köszi, de ez lesz a durva-, mutattam a meccsre- már rengetegszer játszottam vele, s általában nyertem- mosolyogtam, mert megint úgy nézett ki, hogy a nagy ellenfelemmel fogok döntőzni.
Nagy meccs volt de végül még is nyertem. Világbajnok lettem. Az utolsó junior évembe. A végén persze oda szaladtam Markhoz. Láttam, hogy pont akkor ment el Kimi.
-Nagyon nagyon ügyes voltál- kapott fel Mark
-Köszi, Kimi?- néztem rá kérdőn
-Büfé
-Oh értem, de kérdezhetek valamit?
Mark csak bólintott.
-Kimi a válása miatt ilyen?
-Igen tudod írtam, hogy nagyon megviselte a dolog, hónap óta a versenyeken kívül máshova nem is jár. Ez az első alakalom, hogy el tudtam valahova ráncigálni.
Válaszolni már nem tudtam rá, mert megjelent Kimi is.
-Gratulálok- szólalt meg most először mióta bejöttünk
- Köszi
-Nem megyünk el kajálni? Legalább beszélgethetünk!- vetette fel Mark
-Oké persze, ez úgy is eltart még egy darabig s magyarok már nem is, lesznek, szólok az
Edzőnek, fürdök és mehetünk
-Kimi jössz?- kérdezte Mark
-Nem, nem akarok zavarni
-Nem zavarnál- mondta Mark s látszott rajta, hogy nagyon szeretné, ha jönne s végre egy
Kicsit kiráncigálná a depressziójából a barátját
-Gyere, nem zavarsz, különben is mesélhetnél jó sztorikat Markról
-Na jó, de, csak ha tényleg nem baj
-Nem- vágtuk rá egyszerre Markkal
Gyorsan megfürödtem s mielőtt elmentünk, még megkaptam a kupát. Gyönyörű volt.
A délután és az este nagyon jól telt. Leginkább én és Mark beszélgettünk, de végére azért
kezdett Kimi is feloldódni. S még párszor nevetett is.
-Holnap is el tudsz jönni?- kérdeztem Markot már a szállodánk előtt
-Persze, ott a helyem
- s neked is- néztem be a kocsiablakon, mert Kimi nem szállt ki
-Oké- válaszolt
-Bekísérem, és jövök-, mondta Mark Kiminek
Kimi pedig csak bólintott.
-Pihend ki magad
-Azon leszek-, mosolyogtam
-Köszi, hogy elhívtad Kimit, nem mutatta nagyon de, láttam, hogy jól érezte magát, ha ismernéd a régi Kimit
-Szerintem is rendben van a srác, én is bizalmatlan lennék az emberekkel, azok után, amit meséltél.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
