Már hónapok teltek el a szakítás óta. Azóta Lucas is felépült, de nem csak fizikailag, hanem még lelkileg is. Ott lakott nálam és már állást is talált magának. Én is találtam magamnak egy állást. Megmaradtam újságírónak csak éppenséggel nem egy sportújságnál dolgoztam, hanem egy egyszerű napilapnál. Az írás lekötötte az összes időmet, így nem igazán néztem a Forma1-et. Kivétel volt az első futam, amit megnéztem. Kimit ott láttam először a szakításunk óta. Szegénynek nem éppen úgy kezdődött az első időmérő, mint ahogy tervezte. Rögtön az elején balesete volt, így csak a rajtrács végérő vághatott neki a bahrein-i pályának. Végül mégis a dobogóra állhatott.

Ma is későn értem haza a munkából. Felfelé menet a lépcsőn a táskámban a kulcsom után kutattam, majd amikor odaértem a lakásomhoz egy ajándék várt az ajtó előtt. Egy szál vörös rózsa volt és egy kártya hozzá. Felvettem a rózsát és a kártyát, amiben csak annyi állt „Kérlek gyere le a ház elé.”. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Már nyitottam a lakásajtót, de aztán meggondoltam magam és lementem a ház elé. Ott várt a másik meglepetés, amin igazán meglepődtem. Egy fekete mercedes előtt állt egy férfi. Elegáns fekete öltöny volt rajta és egy hozzá illő napszemüveg a kezében pedig egy csokor rózsa. Gondoltam biztos ő hagyhatta a kártyát, illetve a rózsát az ajtóm előtt, ezért odamentem hozzá.

-         Hello! Öntől kaptam ezt a kártyát?- mutattam neki a kártyát.

-         Igen! Nem ismersz meg?- kérdezte majd átnyújtotta a csokrot.

-         Köszönöm! Ismernem kellene?- alighogy megkérdeztem levette a napszemüveget, és akkor láttam csak, hogy Kimi az.

-         Na így sem ismersz?

-         Te vagy az? Nagyon sokat változtál!

-         Inkább te változtál meg!

-         Miért jöttél?

-         Bocsánatot akarok kérni! Nem bírom ki nélküled! Még mindig szeretlek!

-         Akkor miért csaltál meg?

-         Nem tudom! Hibáztam és most a bocsánatodat kérem!

-         Megbocsátok!- átkarolt majd a fülembe súgta -Hiányoztál!

-         Te is nagyon hiányoztál!

Végül megcsókolt…

***

…

-         Brooke ébredj!- szólt egy mély férfihang.

-         Mi az?

-         Kész a reggeli!

Felültem az ágyon, és akkor láttam, hogy egy barna hajú és szemű, aranyos férfi néz vissza rám. Ő volt a vőlegényem Eddi. Felvettem a köntösömet majd kimentem reggelizni. Palacsintát sütött. Én csak ott ültem a széken, és azon gondolkoztam, hogy mit álmodhattam. Reggeli és egy csésze kávé után már világos volt minden. Álom volt az egész, csak álom és semmi más. Most pedig vissza kell térnem a való életbe.

Az álmot hagyd elszállni, hogy a valóságnak bírj élni.

VÉGE