- Amit te tudsz, az kamu! Minden az excsajod műve! Nóri nem tehet semmiről! Nem tett semmit ellened! Ok nélkül haragszol rá! – dőlt ki Markból az igazság.

     - Ezt most el kéne hinnem?

     - Kimi! Gondolkodj már! Mutatta Nóri bármi jelét is annak, hogy nem szeret? – kérdezte Mark.

     - Hát… nem… - vallotta be Kimi.

     - Na ugye. Lett volna oka rá, hogy megcsaljon?

     - Mi ez? Vallatás?!?

     - Nem. De válaszolj! Volt rá oka?

     - Szerintem nem… De ezt tőle kellene megkérdezni. – válaszolt.

     - Tehát nem csalt meg! Tehát nem is terhes!

     - Én nem vagyok ebben olyan biztos…

     - Szerinted engedné bárki is autóba ülni, hogy háromszázzal rongyoljon végig egy bazinagy betondarabon, ha terhes lenne? Ne játszd már a sértődöttet! Te beszélsz mindig a bizalomról. Miért olyan nehéz elhinni, hogy Nóri szeret?

     - Nem tudom…

     - Szereted? – kérdezte Mark.

     - De ő…

     - Ő szeret téged! De most válaszolj! Szereted? Igen, vagy nem?

     - Igen… - válaszolt Kimi.

     - Akkor mégis mi a fenére vársz??!! Menj már! – noszogatta Kimit Mark. Kimi persze értette a célzást. És miután Mark világosan kifejtette neki a dolgokat, fogta magát, és egyenesen Nórihoz indult. Amikor kopogni akart, egy fickó jelent meg egy papírral a kezében.

     - Nórinak hozta? – kérdezte Kimi.

     - Nóra Szegő? Igen, neki. – válaszolta vékony hangon a kis japán koma.

     - Majd én odaadom neki. – ajánlotta Kimi azzal, elvette a papírt, a fickó pedig elment.

Egy szimpla papír volt, de inkább levélnek, vagy valami üzenetnek tűnt. De nem volt borítékban. Így Kimi úgy gondolta, nem lehet olyan személyes, hát beleolvasott.

„Szia Édesem! Jó volt veled a múltkori este. Jó volna megismételni. Mondjuk ma este, ha neked is jó. Tőlem nem tudja meg senki. Köztünk marad. Este várlak. Csók: Ben”

Na klassz. Most akkor mi az igazság? – Gondolta Kimi. Teljesen elbizonytalanodott. Az előbb végre meggyőzte Mark. Erre most itt van ez a levél. - Ki az a Ben? Mindegy is. Nóri megcsalt. Vagy még mindig. – emésztette Kimi az imént olvasottakat. – Elég volt! Engem nem ver át még egyszer! Belőlem nem csinál bolondot! Végeztem vele egy életre! – járatta Kimi az agyát. Szomorúan, és dühösen vette tudomásul a történteket. Elhatározta, hogy lemond Nóriról. Örökre. Nem tud már bízni benne, így jobb, ha elfelejti.

     - Ő.. Szia! – nyögtem ki meglepődve, mikor épp kinyitottam az ajtót, és meglepetésemre Kimi állt ott. – Hát te? – kérdeztem. És ekkor felcsillant a remény. Kimi itt van! Talán mégis hisz nekem! De ez az elméletem hamar csődöt mondott…

     - Én? – kérdezte Kimi. – Csak ezt hoztam. Neked küldi egy bizonyos Ben… - mondta Kimi undorodva.

     - Milyen Ben? – kérdeztem. Én nem is ismerek Ben-t!

     - Én tudjam? Menj, már biztosan vár.

     - Mi van? – néztem rá értetlenül.

     - Ismételjétek meg a múltkori estét. Jó szórakozást. Na szia. – lökte elém Kimi a papírt, és elment. Gyorsan elolvastam. Szent ég! Ez már megint az a cafka volt! Megölöm!

     - Kimi! Ez nem igaz! Én nem ismerek semmilyen Ben-t! – kiabáltam utána.

     - Biztosan sötét volt. Már nem emlékszel a nevére se…

     - Kimi, az istenért! Higgy nekem! Nem hazudok! Téged átvernek! És engem is! Ez az egész egy nagy hazugság! Semmi nem igaz! Az excsajod kavar, megállás nélkül!

     - Aha, én meg tudok repülni, és zöld a hajam. Jó éjt! – zárta be maga mögött az ajtót.

     - A rohadt életbe! – vágtam bele a falba a kezem. Nagyon oda vágtam, de valahogy nem éreztem fájdalmat. A kezemben nem. Inkább a lelkemben. De nem is. Inkább gyűlöletet és dühöt érzek. Szívem szerint félholtra vernék valakit… Nem tudom mi lesz most. Fogalmam sincs. Ezek után, hogy fogom neki elmondani, hogy ez nem igaz? Nem fogja elhinni. Még jó, hogy nem. Ezt már senki nem hinné el a helyében.

     - Hát veled meg mi történt? Mi a baj? – jelent meg Viki, akivel már rég beszéltem. Pont jókor jött.

     - Teljes katasztrófa. Az életem egy rossz vicc. Csak azt várom, hogy felébredjek, és kiderüljön, hogy csak álom volt. – panaszoltam.

     - De hát mi történt?

     - Gondolom, azt már tudod, hogy Kimivel összevesztünk…

     - Igen, hallottam hírét.

     - Nagyszerű… Terjed, mint valami járvány… - húztam el a szám, majd elmondtam neki is, mi történt pontosan.

     - Értem. Hát ez nem valami jó hír. Tudod mit? Menjünk le a bárba. Beszélgetünk egy jót, oké? – ajánlotta Viki.

     - Jó, legyen. Addig se agyalok ezen. – fölkaptam a kulcsom, és egy kis pénzt, majd lementünk a szálloda bárjába.

Leültünk egy asztalhoz, és végre jól kibeszéltük magunkat, és a kedvem is kicsit jobb lett. Viki elmesélte, hogy fantasztikusan érzi magát a bmw-nél, Nickkel. Jó neki…