Nagy nehezen sikerült bejutnom a boxutcába. Mondhatni, elborult az agyam. Nem bírom elviselni, ha átvernek, aljas módon kihasználnak, és mindehhez még jópofát is vág az illető. Ez meghaladja a tűrőképességeimet.

     - Hey! Kimi! Ráérsz? 2 percet kérek az életedből, és itt sem vagyok.

     - Szia. Mi a baj? Miért vagy ilyen mérges? – kérdezte.

     - Háh, még kérdezed? Kétszínű vagy! Az első megérzésem igazolódott be. Az eszem megáll.

     - De hát… mi a baj? Mi bajod? Mit tettem?

     - Mondd, te ennyire hülyének nézel engem? Na ne röhögtess.

     - Én esküszöm, nem tudom miről beszélsz! Beavatnál? Megköszönném. – kezdett ő is ideges lenni.

     - Tudod az történt, hogy az imént odajött hozzám egy csaj. És azt kérdezte, hogy én vagyok-e a barátnőd. Ugyanis az egyik újság azt írta, hogy egy bizonyos Kimi Räikkönen, elújságolta, hogy új barátnője van. Mindehhez mellékelve egy kép. Este, Duna-part… Mond ez neked valamit, vagy teljesen kiesett?

     - Én nem nyilatkoztam semmit! Esküszöm! Nem én voltam.

     - Hm… felettébb érdekes. Mondjuk, igazad van. Olyan sok Kimi Räikkönen nevezetű egyén rohangál a világ minden részén, hogy meg se lehetne számolni. Biztosan nem te voltál. De ha nem te, akkor ki?!!!

     - Nóri! Tegnap épp erről beszéltem neked. Hogy mindig mindent összeírnak, aminek a fele sem igaz. Azokat a mondatokat én nem mondtam ki. Azt csak írták! Semmi ilyesmit nem mondtam. Erről beszéltem neked tegnap este. És azt hittem megértettél… Ezek szerint nem.

     - Tudod mit? Nem érdekel. Hagyj békén, és ne kavard az életem. Semmi közöm hozzád, és neked se hozzám. Van nekem elég bajom anélkül is, hogy te kavarnál… - mondtam, majd hátat fordítottam, és elmentem. A nagy rohanásom következtében majdnem fellöktem egy csajt. A pink csajt. Kár, hogy csak majdnem… :p

Miért bánt ez ennyire? Miért fáj annyira, hogy ezt mondtam? De mindegy is. Így a jó. Nekem ne forgassa fel az életem. Jól tettem. Akadjon csak le rólam. De miért vagyok mégis a sírás határán? Nem értem. De nem is akarom. Csak el akarom felejteni. Én őt nem ismerem. Nem beszélgettem vele tegnap, és nem is fogok. Ő csak egy pilóta a többi közül. Pont olyan és semmivel sem különb…(?)

     - Minden rendben? – jött oda hozzám Viki

     - Persze.

     - Nem úgy nézel ki. – ült le velem szemben

     - Megmaradok, nyugi. Csak adj pár percet, és ismét a régi leszek.

     - Viki? – hallottam egy hangot magam mögül, aztán csak azt láttam, hogy Viki úgy bámul mögém, mintha a megváltót látná.

     - Szia! – köszönt Viki. Hátranézek, és Nick áll mögöttem.

     - Mondtam, hogy összefutunk. – mosolygott Vikire.

     - Igen. – Vikit le se lehetett volna lőni ebben a pillanatban. Nagy szemeket meresztettem barátosnémra, hogy ideje lenne bemutatnia, vagy valami ilyesmi, mert kezdem kissé kellemetlenül érezni magam, ahogy itt ülök kettőjük között.

     - Oh, igen. Nick, ő Nóri. Nóri, Nick. – mutatott be neki, majd kezet fogtunk. – Nem ülsz le? – folytatta Viki.

     - Nem, sajnos nincs sok időm. De azt hallottam gokartoztok. – kezdte Nick.

     - Á, csak hobbi szinten. Semmi komoly. – mondta Viki, én meg csak bólogattam.

     - Csak mert, holnap, az időmérő után, lesz egy verseny, a közeli gokart-pályán. Gondoltam, lenne kedvetek. Bárki benevezhet.

     - Á, nem hiszem. – válaszolt Viki.

     - De! Ott leszünk! Ugye, Viki?! – löktem oda, kis gondolkodás után.

     - Öhm… izé… Igen! – ment bele Viki is.

     - Nagyszerű. Akkor ezt itt hagyom. – tett le egy szórólapot az asztalra. – Sajnos mennem kell. Sziasztok. – mondta. És bár a „sziasztok” szó többes számú, Nick le se vette a szemét Vikiről. Én meg csak mosolyogtam magamban.

     - Te! Tényleg el akarunk mi menni arra a versenyre? – kérdezte Viki, miután Nick teljesen eltűnt a látószögéből.

     - Nemcsak, hogy elmegyünk, de be is nevezünk.

     - Te esetleg. De én nem.

     - Ne már! Mi bajod? Miért nem?

     - Nem tudom. Nem akarok beégni Nick előtt… - oh hát erről fúj a szél.

     - Miért égnél be. Tudsz vezetni! Nem is rosszul. Azzal, ha indulsz a versenyen, max. bevágódni tudsz nála, nem beégni.

     - Van benne valami.

     - Van bizony. Megverünk mindenkit! – vigyorogtam.

     - Milyen versenyről van szó? – került elő a rég látott Norbi, és Robi.

     - Gokartversenyről. Holnap az időmérő után. Neveztek?

     - Miért is ne. Ti?

     - Naná. – vágtam rá. Egészen feldobódtam, ettől a verseny-dologtól, de valami mégis zavart.