- Minden rendben, Kimi? Úgy láttam, összefutottál azzal a lánnyal. – érkezett meg Mark is a kávézóhoz, Kimihez.

     - Igen. Szó szerint. – válaszolt.

     - Mi történt?

     - Egymásnak mentünk. Mindketten belefeledkeztünk a telefonunkba.

     - Hogy mik meg nem történnek… - mondta Mark sokat sejtetően.

     - Ezzel meg mire célzol? – szegezte neki a kérdést Kimi.

     - Hát, csak arra, hogy micsoda véletlen, hogy pont neki mész neki…

     - Mark, kérlek ne kombinálj hülyeségeket. Nem tetszik! Sőt, kifejezetten ellenszenves. És egyébként is! Nem én mentem neki, hanem ő jött nekem. – esett neki Kimi

     - Jól van, jól van. Meg ne egyél már. – tette fel Mark mindkét kezét, jelezve, hogy abbahagyta a piszkálódást. Ezután nem sokat beszéltek. Kimi ismét teljesen elmerült, de ezúttal nem telefonja rejtelmeiben, hanem gondolataiban.

     - Még egy ilyen ellenszenves csajt. Szörnyű. – szólalt meg Kimi percek elteltével – Azt hiszi ő a világ közepe. Azt hiszi, hogy akárki meghajol a lábai előtt. El van kényeztetve… De el kell ismernem, hogy tud vezetni. – mondta Kimi, talán nem is Marknak célozva, csak úgy hangosan. Mark sunyin mosolyogni kezdett kávéja mögött.

     - Te meg mit vigyorogsz? – kapta fel a fejét Kimi. – Valami vicceset mondtam?

     - Nem, nem. Semmi.

     - De te rajtam vigyorogsz. Elmondanád, mi bajod? – Kimi már egyáltalán nem értette ezt az egészet.

     - Még mindig ő jár a fejedbe. Még mindig rajta agyalsz.

     - Kin?

     - Kin, kin? Hát Nórin.

     - Én? Ugyan már.

     - Igen, te. Én már fél órája meg se említettem, és te még mindig róla beszélsz.

     - Igen, mert szörnyű, hogy mennyire nem tud viselkedni.

     - Te se voltál, túl kedves vele tegnap, pedig ő normálisan jött oda.

     - Nem volt jó napom.

     - És neki ezt honnan kellett volna tudni? Ő csak azt látta, hogy bunkózol.

     - Nem bunkóztam.

     - De igen, bunkóztál. És most meg bánod.

     - Bánni? Mit? Ha bunkóztam, akkor megérdemelte. Kiakaszt a csaj. Remélem, nem látom többet. És itt a téma lezárva! – fejezte be Kimi, majd ismét a gondolataiba merült. Mark pedig kényelmesen hátradőlt székében, és nézte Kimit.

     - Most meg mit lesel? – kérdezte Kimi

     - Tetszik. – hangzott a rövid, tömör, de lényegre törő válasz.

     - Mi van?

     - Tetszik.

     - Ki? Kinek?

     - Neked. Nóri. Tetszik, hogy nem ájul el tőled, hogy nem omlik rögtön a lábaid elé. Hogy nem kapod meg rögtön, hanem kihívást jelent még az is, hogy beszéljetek.

     - Hagyjál már békén vele! Nem bírom a csajt. Akadj már le a témáról. Utálom!

     - Oké, ahogy gondolod. Nem szólok többet. – nem hozta fel többet a témát.

**********

     - Most már igazán elmondhatnád, mi volt ez az egész. Mit kerestetek a földön? – érdeklődött Viki, mikor hazaértünk, és felmentünk a szobámba beszélgetni.

     - Semmi, csak az a féleszű nekem jött. Nem lát a szemétől. – mérgelődtem.

     - Csak tudatom veled, hogy az a bizonyos féleszű, az Kimi Räikkönen. – világosított fel Viki, mintha nem tudnám.

     - Érdekel is az engem… Tőlem akár a dalai láma is lehet, nem fogok tőle hasra esni.

     - Csak hanyatt. – kuncogott Viki.

     - Nagyon poén… - nyújtottam rá a nyelvem. – Te most tulajdonképpen vele vagy, vagy velem?

     - Természetesen veled. De ne meséld be nekem, hogy teljesen hidegen hagy.

     - Ha nem hiszed el, akkor nem hiszed, el, de így van. Egyáltalán nem érdekel. Sőt! Hányingerem támad, ha meglátom.

     - Oké, ha te mondod…

     - Ne célozgass nekem!

     - Nem célozgatok.

     - De akartál.

     - Na jó, akartam. Nekem bevallhatod, ha tetszik, nem mondom el senkinek.

     - Hagyj már békén vele! Eszem ágában sincs elmondani, mert nem igaz. Idegesítő egy alak. Nem bírom elviselni. Látni se bírom. Utálom. És hagyd abba, kérlek!