Levente irodájában állt, miközben kifelé bámult a hatalmas üvegablakon, mi előtt a Duna végtelen nyugalommal ballagott a Fekete-tenger felé.
        Kezeit háta mögött összekulcsolta, szemöldökeit gondterhelten ráncolta, míg Buda forgalmas utcáit figyelte a 19. emeltről.
        A nap most is hihetetlen erővel tűzött át a barnás árnyalatú színezett üvegen, ő azonban a légkondicionált helyiségben ebből nem sokat érzett. Nagyon haragudott magára, hogy a hét vége óta, megállás nélkül csak Anna körül forognak gondolatai.
Már arra az egy SMS-re is nagyon nehezen vette rá magát, de tudta, valahogy emlékeztetnie kell a lányt magára.
        Pedig ezt most egyáltalán nem engedheti meg. Az új műhely kialakításához, és az új sorozat forgatásához teljes emberre van szükség.      Igaz, mindennél jobban szerette volna, ha a magyar főváros első nemzetközi tuning-műhelyét a lány irányítaná.
- Ma telik le az egy hét. - suttogta maga elé.
        A gondolatra végighúzta ujjait a zsebébe süllyesztett a telefonon.
Csendben figyelte, ahogy egy óriási uszály indul meg a komor, szürke vízen észak felé, majd megfordult és telefon után kapott.
De mielőtt még a lány számát tárcsázta volna, időben visszafogta magát, majd összeszorított fogakkal gondolt arra, az a nő még nem született meg, akinek ő könyörögjön. 
- Vagy mégis? Á! - mondta ki hangosan, majd telefonját a hatalmas íróasztalra hajította, és elindult kifelé az irodából.
        Beszállt a liftbe, majd a földszintre érve elindult az új összeszerelő részleg felé. Már órák óta szétszórtan lézengett az épületbe, be-benézett egy-egy helyiségbe, de az itt folyó munkálatok most egyáltalán nem tudták elterelni figyelmét. Indulatosan indult vissza az irodába, majd miután bevágta maga mögött az ajtót, a telefon után kapott.
Már megkereste Anna nevét a telefonkönyvbe, mikor az hangosan csörögni kezdett. Levente, gondolkodás nélkül kapta fel:
- Tessék!
- Szia! - hallotta a lány hallhatóan teljesen nyugodt hangját.
- Szia! - köszönt némileg lehiggadva. - Hogy vagy?
- Mindketten jól tudjuk, nem azért hívtalak, hogy az egészségi állapotom felől érdeklődj. - mondta Anna mosolyogva.
- Ez igaz. Hogy döntöttél? - tért a lényegre Levente.
- Elvállalom. Mondd, mikor és hol kezdhetek, és mi lenne a dolgom!
- Akkor kezdesz, amikor akarsz. Mondtam, ott nyitok műhelyt, ahol szeretnéd, de most épp Budán nyílik egy hét nap múlva. A szerződést és a fizetést megbeszélhetjük most is, ha szeretnéd, de akkor is, ha már itt vagy.
- Jól van. Akkor felköltözöm a pesti lakásba, és holnap után találkozunk. Megbeszéljük a részleteket, és ha megfelelnek neked a feltételeim, akkor nyitáskor kezdek.
- Miféle feltételek? - kérdezte gyanakodva a férfi.
- Akkor holnap után találkozunk. - mondta a lány, majd mielőtt letette volna a telefont, érzékien belekacagott a kagylóba.
Levente megigézve hallgatta, majd a néma telefonra meredve kérdezte:
- A cím nem kéne?
Nem értette a lányt, de egyben biztos volt, nem ússza meg olcsón.

Anna mosolyogva tette le a telefont, majd vidáman csomagolni kezdett miközben arra gondolt:
- Levente, ha ebbe belemész, akkor te sem az eszedre hallgatsz. Hiába, te is csak pasiból vagy.