Mindketten kiszolgáltatták magukat a másiknak. Szenvedéllyel csókolták egymást az egyre hűvösebbé váló éjszakában. Annyira egymásba feledkeztek, hogy észre sem vették a vizes hajukat borzoló, egyre jobban feltámadó szelet.
        A Holdat egyre vastagabb felhőréteg borította, mely mögül egy darabig ki-kinézett, majd teljesen eltűnt. A táj néma sötétségbe burkolózott, melyet, néha kapkodó levegővételek, és halk sóhajok törtek meg.
        Levente nem sietett. Mindenhol érinteni akarta a lányt, csókokkal borítani testét. Anna pedig minden érintésére válaszolt. Már szinte alig maradt néhány vízcsepp a bőrükön. Forró testükről lassan elpárolgott minden csepp, vagy a csókok áldozatául esett.
        Aztán hirtelen halk suhogásra lettek figyelmesek. Ekkor az esőcseppek már megállás nélkül csapódtak Levente meztelen hátának. Ő nem szólt semmit, csak a lány csillogó szemeibe nézett, majd mindketten hangosan felnevettek.
        A férfi felemelkedett, majd kezét nyújtotta Anna felé, aki még mindig nevetve, az izgalomtól pirulva kapaszkodott belé.
        Gyorsan mindketten felkapták ruháikat, majd szaladni kezdtek a ház felé, miközben az eső egyre jobban ráeredt.
Egyikőjük sem sejtette, hogy a sötét viharban egy szempár szegeződik rájuk, és vidámságukat látva kiköp.  
       

        Mire a ház közelébe értek, egy mozgásérzékelős lámpa, már segített a sötétben való tájékozódásba, így könnyen rátaláltak a konyhaajtóra.
        Bőrig ázva, nevetve léptek be rajta. Levente hátát az ajtónak vetette, fejét hátrahajtotta, Annát pedig az ő mellkasához húzta, majd hátulról átölelte, és egy gyors csókot nyomott eső illatú hajára. Pár percig mindketten levegő után kapkodtak, majd Levente erőt vett magán, a lányt az egyik bárszékre ültette, majd néhány pillanatra eltűnt egy szépen faragott fa ajtó mögött.
        A lány már kezdett magához térni, így gyorsan körbefutatta tekintetét a helyiségen. A falat halvány narancsra festették. Ő maga a piros klinkelt téglákból rakott bárpulton könyökölt, míg a kertre nyíló ajtó mellett álló hatalmas ablakban meglátta saját, zilált alakját. A konyhaszekrények nehéz, fenyő bútorok voltak, a járólap csúszásmentes, érdes, melynek árnyalatai valahol a  barna és narancs színek között egyensúlyozott.
        Nem volt egy határozott fényű izzó a helyiségben, hanem több, kisebb fényű rejtett lámpa világított, sejtelemes fénybe burkolva a konyhát, melyben minden konyhai felszerelésen a Whirlpool márkajelzés állt. Ezek krómozott szürkék voltak, így jól ellensúlyozták a sárga harsány színeit.
        Aztán nyílt az ajtó és Levente magas alakja lépett be rajta, kezében két törölközővel. Az egyiket Anna felé nyújtotta, aki készségesen elfogadta azt.
- Gyere, megmutatom hol a fürdő, zuhanyozz le, a ruháid berakhatod a szárítóba. - mondta a férfi, majd kézen fogta a lányt.
Átmentek egy gazdagon, bár minden felesleges fényűzést mellőző nappalin, ahol halvány bézs, bőr ülőgarnitúrák terpeszkedtek a perzsaszőnyegek felett, unottan fogva körbe egy füstüveg dohányzóasztalt. Egy tölgy TV-állványon egy hatalmas nagyképernyős plazma TV állt.
        Innét felmentek egy szépen faragott, fa lépcsőn, majd egy hosszú folyosóra értek, ahonnét vagy 10 szoba nyílt.
Anna nem volt különösebben meglepve a luxus láttán, ami szemet szúrt Leventének, bár csak ennyit mondott:
- Ott, jobbra a harmadik ajtó. - Mutatott a nevezett hely felé, majd folytatta - Ha végeztél, gyere le a nappaliba. Én is ott leszek.
Ezzel elengedte a lány kezét, majd magára hagyta a folyosón.
        Anna belépett a fürdőbe, és csak most vette észre, hogy valójában már remeg a hidegtől.
Beállította a zuhanyt, majd megszabadult vizes bikiniétől, és belépett a forró víz alá.
        A testén langyosan csordogálva indultak meg a kis patakok lefelé, miközben haját hátravetette.
Meglepetten tapasztalta, hogy csak egy tusfürdő van a zuhany sarkába, és elmosolyodott, mikor rájött, férfi-női.
- Hát, végül is logikus. - motyogta halkan.
        Mikor bőre már teljesen átforrósodott, kilépett a zuhany alól. Mire végzett, a szárító programja is lejárt, így frissen, melegen bújt vissza ruhájába.
A hajára tekert törölköző alól a nehéz hajzuhatag szabadulni akart, de mivel Anna nem talált hajszárítót, így alaposan megtörölte haját, ami még így is nedves volt, mikor elindult a nappali felé.
        Már a lépcső tetejéről látta, mikor Levente a konyhából kilépve egy tálcán két hatalmas csésze, gőzölgő folyadékot, feltehetően teát egyensúlyozott.
        Ezek szerint gyorsabb volt Annánál, mivel testét már egy szakadt farmer és egy fehér póló fedte, nedves haját pedig összefogta.
Mikor meglátta a lányt, aki az emeleten állt, már megint majdnem eldobta a tálcáját.

        Anna szűk, fehér nadrágjában, nyúlánk alakjával, az elmaradhatatlanul csillogó szemekkel sejtelemesen mosolygott le rá.
Vizes haja az arcába hullott, amiről Leventének egyből eszébe jutott, hogy milyen volt, mikor ujjai elvesztek a vizes hajzuhatagba.
A gondolatra megköszörülte torkát, majd sajnálkozva mondta:
- Ne haragudj, de szinte minden megtalálható ebbe a rohadt kéglibe, de hajszárító, az pont nem.
Anna kinevette, mikor látta, komolyan sajnálja.
- Jaj, még hálás is vagyok érte. Gyűlölöm szárítani. Olyan soká tart, hogy még a kezem is belefájdul. Nyáron csak nagy ritkán szárítom.
- Ja, csak gondoltam...- Levente elhallgatott, mert arra gondolt, hogy a nők hajat szoktak szárítani, de már sokadszor is rá kellett jönnie, Anna teljesen más, mint az átlagos nők.
        A lány lassan sétált le a lépcsőn, majd leült az egyik ülőgarnitúra karfájára, és elkezdte visszafelé fűzni saruját. Mire 5-ször körbetekerte vádlián a térde alatt megkötötte a fekete bőrt.
- Főztem egy teát. Nem tudom szereted-e a jázminteát, de most épp az volt itthon.
- Tökéletes. Köszönöm. - emelte fel a csészét a tálcáról, majd lassan belekóstolt. A gőzölgő ital kellemesen melegítette belül, miközben a csésze fölött a férfit figyelte.
- Holnap mikor találkozzunk a pályánál? - kérdezte ismét tárgyilagosan.
- Nekem mindegy, ha ilyen vizes marad az út, akkor sokkal könnyebben fog menni. Driftel-tél már?
- Hát kézifékkel sokszor fordultam már, meg ilyenek. Tulajdonképpen, a Power-over megy, de az E-break annyira tetszik, de még soha nem mertem kipróbálni. - mondta izgatottan a lány.
- Akkor majd most. - mosolygott a srác sejtelmesen.
- Itt maradsz éjszakára?
- Hát, ha nem gond. Jaj, annyira féltem Killmoto-t. - bukott ki a lány aggódva, majd Levente értetlen arcát látva hozzátette:
- Gyilkos motor rövidítése, így hívom az A3-ast. - mondta, majd egyszerűen megrántotta a vállát.
- Komolyan mondom, eddig azt hittem, csak a pasik szerethetnek bele az autóikba, de most...
Erre a kijelentésre Anna hátravetett fejjel, szívből felkacagott, majd mikor nagyjából megnyugodott, megmagyarázta:
- Tudod, hányszor mondta már ezt az apám? - mondta, majd fáradtan belerogyott a fotelbe.
Egy darabig csendben ültek, majd Levente megkérdezte:
- Mit szeretnél vacsorázni? - majd egy kicsivel később, unottan hozzátette - Én főzök.
Anna erre kényszeredett hangnemre ismét elmosolyodott:
- Én meg segítek.