Mikor Lanáék beértek a nappaliba gyönyörű látvány
fogadta őket.Alonsoval a szoba közepén párnacsatáztunk.
A párnákból kijöttek a szivacsdarabok.Az egész nappali
azzal volt tele.Épp mikor beléptek akkor rohantam az
ajtó felé hogy kimegyek a szálloda folyosójára mert
márt fájt a hasam a sok röhögéstöl(nem baj hogy horror filmet néztünk:P).
mert Alonso halálra csikizett,pont beleszaladtam Kimibe akit
sikeresen fellöktem és mivel fogta Lana kezét ö ugyszintén
borult velünk Alonso meg nem tudott lefékezni szóval ö is
kiesett velünk az ajtón.Elég érdekesen
nézett ránk az az idős házaspár akik éppen a lakosztályukat
zárták.Föleg hogy rajtam csak egy pántos fekete top és egy sárga francia
bugyi volt.Alonson pedig egy hosszú kék póló és egy rövid gatya.
És én voltam legalul...Szakadtunk a röhögéstől.
Vagy negyed órán keresztül kint feküdtünk a folyosón
fulladozva a nevetéstől csak aztán a szálloda igazgató
feljött és szólt hogy többen is telefonáltak hogy a hangos zaj
miatt nem tudnak aludni valamint szolt egy 3 gyerekes anya is
hogy lehet hogy nem ilyen lenge öltözetben kéne a folyosón flangálni
mert hogy ettől majd megvadulnak a gyerekei.
Visszamentünk a szobába.Lanáék ünnepélyes keretek között
azaz ittunk egy pohár colát.:P hogy összejöttek.
Beszélgetünk még egy darabig aztán elmentünk lefeküdni.
Lanát kifaggattam hogy hogy jöttek össze.
Ő meg elmesélt mindent a Lanacskatól kezdve az igenig.
Aztán kérdezett egy furcsát.Ami nem is lett volna furcsa ha azelött
kérdezi meg mielött még nem ismerük volna meg a fiukat
de mondjuk akkor meg nem lett volna értelme mert akkor
meg még nem ismertük őket.(én az értelem:P)
-Te...nem gondoltál még arrra hogy...szoval hogy te meg
Alonso?-kérdezte Lana
Elgondolkoztam.Igaza van.Mikor még nem
ismertük őket mindig olvadoztam ha megláttam a tv-be
ujságban vagy bárhol.Most meg?Nem is értem.
Talán azért mert akkor azt gondltam más?Vagy nem tudom.
Ezek között a gondolatok között aludtam el.
Másnap reggel valaki keltegetett.
A kezével simogatta az arcom és beszélt hozzám.
Kinyitottam a szemem.Alonso ült az ágyamon.
-Jó reggelt!-köszönt
-Neked is-mosolyogtam
-Ezt neked hoztam-mondta és elém rakott egy tálcát
vajas piritossal forró teával és egy piros rózsával.
-Húúú-szimatoltam bele a rózsába.-Ezt mér kaptam?
-Mert imádlak.-amint rájött hogy mit mondott a szája elé kapta
a kezét és magyarázkodni kezdett.-izé...én csak ugy gondoltam hogy...-de közbevágtam
-Semmi baj.-mondtam adtam az arcára egy puszit kiszáltam az ágyból és kitessékeltem
az ajtón vagyis magyarul kilöktem.:P
-De mér?-értetlenkedett de én már az ajtót is becsuktan elötte.
-Mert öltözök-válaszoltam.De igazából azon gondolkoztam amit mondott.
Egy kis idő mulva kimentem de csak Alonsot találtam a
nappaliba a tv-elött ülve.Lehuppantam mellé.
-Mikor indulunk tovább a következő futam helyszínére?-kiváncsiskodtam
-Ma este.-mondta-de elötte még elviszlek valahova.
-És hova?-kérdeztem izgatottam mint egy 3 éves kisgyerek
akit elöször visznek állatkertbe.
-Mit szolnál a Jövő házához(jobb nem jutott eszembe meg ott voltunk az utolsó muzeumi napon a sulival)?
-Jól hangzik.-feleltem-mikor indulunk?
-Hát akár most is indulhatunk...-kezdett bele de én karon ragadtam és már
mentünk is.Jó fél óra alatt odaértünk.
Vettünk jegyeket.Meg kaptunk a nyakunkba valami azonosítót.
Kipróbáltunk minden játékot amit lehetett.Tök jól
elszórakoztunk az ilyen számítógépesd ügyeséggi játékokon is.
Volt egy ilyen autóversenyes is az volt a lényege hogy ugy kell végig menni
a pályán hogy ne ütközz de ha jobbra forultál balra
ment ha balra akkor meg jobbra.Meg volt egy ilyen tök jó masszás szék
aminél vagy fél órát dekkoltunk természetesen miattam
mert tök jó volt és nem akartam kiszálni.Jókat
röhögtünk a jövő cipőin is.Szinte mind ilyen légpárnás de
elég bénák voltak.Kipróbáltunk egy ilyen létrát is amire ugy kelllett
fölmászni hogy ne ess le de közben mindig megpördült és még
az is nehezítette a feladatot hogy kötél létra volt.
Amin nagyon sokat röhögtünk az egy ilyen ufús
dodzsem volt.Az volt a baj hogy csak 5 percet lehettet
menni rajta.De rögtön felvidultunk amikor megláttunk egy robotot
amitöl bármit kérdezhettél válaszot.Mindenféle hülyes kérdést
tettünk fel neki.És természetesen nem is mi lettünk volna
ha pont a szimulátort haggyuk ki.Szegény Alonso
majdnem kis rókákat szült szóval a következő utunk a Wc felé vezettett.
Nagyon jól éreztük magunkat.Már késö délután volt mikor hazaértünk.
Lanaék csomagja már az elötérben volt.Ök pedig összeölelkezve aludtak a kanapén.:P
Mi is gyorsan összeszedtük a cumónkat felkeltettük az
álomszuszékokat és már insultunk is a következő futam helyszínére...